30 éve élnek boldog házasságban Gundel Takács Gáborék

Gundel Takács Gábor és felesége, Ágota idén ünneplik 30 éves házassági évfordulójukat. A sportriporter-műsorvezetővel a boldog kapcsolat titkairól és a nagypapaságról is beszélgettünk.

Nemrég különleges hobbiba kezdett, a búvárkodásba. Miért éppen ez?

A strandolás egy idő után unalmasnak tűnt, kicsit messzebbre, mélyebbre akartam menni, megnézni, mi van a víz alatt. Beiratkoztam egy tanfolyamra, aztán letettem az alapfokú vizsgát is. Ez közös hobbink a feleségemmel, mára haladó búvárok lettünk.

Viszont a búvárkodáshoz hasonlóan sok mindenről le kellett mondanunk tavaly, önöknek is?

Sajnos igen, a sportesemények is elmaradtak, de az egyéb rendezvényeket sem tartották meg, ugye. Persze sok cég állt át az online rendezvényekre, így szerencsére ez nem okozott akkora kiesést.

Azért az interneten mégsem ugyanaz.

Bizony. Megvannak ennek is az előnyei, hiszen ilyenkor kitárul a világ, olyan előadókat is meg lehet hívni, akik több ezer kilométerről nem biztos, hogy ideutaznának. Viszont a személyes kapcsolatoknak egyértelműen nem tesz jót, hosszú távon ez az eredményességre is kihathat, de most mindenki próbál alkalmazkodni a helyzethez és reméljük, hamarosan visszatér minden a régi kerékvágásba.

Ön mivel töltötte a hirtelen jött több szabadidőt?

Bevallom, egy kicsit azért élveztem. Végre volt időm elolvasni azokat a könyveket, amiket régóta rakosgattam ide-oda, hogy majd egyszer nekiesek. A feleségemmel rengeteg filmet néztünk, és a kert sem volt még soha ilyen szép, mint most. Két hónap után azonban már nagyon untam a sok pihenést is.

A feleségével idén lesznek 30 éves házasok, hogyan ünnepelnek?

Ezen még nem gondolkodtam, megmondom őszintén. Egyébként minden évben úgy szokott történni, hogy egyik évben a feleségem, a másik évben én választok éttermet, ahová elmegyünk aznap vacsorázni. De júliusig még van idő kitalálni, hogy mit szeretnénk és persze mit lehet.

Mi a titka az évtizedekig működő házasságnak? Hogyan hatott önökre a több együtt töltött idő?

Egyáltalán nem ártott meg nekünk, a miénk azért már egy jól kipróbált házasság. A titkot nem tudom megmondani, csak azt, hogy nálunk miért működik. Szerintem sokan ott rontják el, hogy rivalizálnak egymással, pedig ennek egy kapcsolatban nincs helye. Sok pár megpróbálja egymást legyőzni, pedig azt kellene szem előtt tartani, mi az, amivel segíthetjük, erősíthetjük a másikat. Hozzá kell tenni egymáshoz, nem pedig elvenni. Ez persze egyszerűnek hangzik, de közel sem az. A lényeg, hogy a másikat szeressük, ne önmagunkat a másikban.

Gondolom, önöknek sem azonnal ilyen tökéletesen működött minden, vagy igen?

Nekünk is össze kellett csiszolódni. Az ember alakul, ahogyan a kapcsolat is. Mindenki külön-külön is épül, tanul, a kapcsolatnak is ezt kell követnie. Amikor a gyerekek egymás után kirepültek, a mi életünk is átalakult. Hirtelen mindkettőnknek több ideje jutott magára és egymásra. Ilyenkor fontos, hogy két ember mélyen szeresse egymást, hiszen kettejüknek is működni kell együtt és nem csak mint szülőknek.

Sosem volt abból probléma a gyerekek kirepülése után, hogy ki mit akar külön csinálni és mi az, amit együtt csinálnak?

Szerencsére nem. Mindenkinek megvannak a saját hobbijai, de van, amit együtt csinálunk. Én nemrég elkezdtem a édesapám hobbiját folytatni és maketteket építek, de érméket is gyűjtök. Ez persze egyértelműen magányos hobbi. De kirándulni vagy búvárkodni mindig együtt megyünk és Ágotának is van külön ideje saját magára. Néha persze kell kompromisszumot kötni és én sem mindig azt nézem, amit szeretnék, amikor együtt filmezünk, de ez fordítva is így van.

Amikor éppen nem volt ennyi szabadideje, ez akkor is működött?

Volt olyan időszak, amikor túl sokat dolgoztam, aztán rájöttem, hogy nem szabad ennyire pörögni, meg kell találni az egészséges egyensúlyt, különben abba nemcsak én, de a társam, a családom is belepusztul kicsit. A mértékletesség nagyon fontos, ezt ma már jól tudom.

Mindhárom gyerekük saját életet él már, készen áll a nagypapaságra?

Egyelőre legjobb tudomásom szerint egyiküknél sincs napirenden a gyerekvállalás, pedig én készen állok az unokákra!

Milyen nagypapa lesz?

Újfajta viszony lesz ez a gyerekekkel, de ez a folyamat már azután elkezdődött, hogy felnőttek. Hagyom őket felnőttnek lenni és egy kicsit a háttérbe húzódom. Próbálok úgy segíteni nekik, hogy ne szóljak bele az életükbe, de ott legyek, ha tanácsra van szükségük.

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.